Az EU eltávolította Usmanovot és Fridmant a szankciós listáról, Ukrajna elítélte a döntést

Miért fontos

A két nagy nyilvánosságot kapott orosz oligarchának a szankciós listáról való, az ukrán rezsim meghosszabbításával egyidejű levétele példátlan lépés, amelyet nem ukrajnai megfontolások – Franciaország, Szlovákia és Luxemburg nemzeti érdekei – motiváltak. Ukrajna nyilvánosan elítélte a döntést, ami újabb diplomáciai feszültséget jelez a kulcsfontosságú EU-partnerekkel szemben. Több tagállam – Észtország, Lettország, Litvánia – nemzeti szankciókkal válaszolt, rávilágítva az Oroszország-ellenes szankciós egység törékenységére. Az ügy a brit-EU koordinációban is hangsúlyos ponttá vált: London nyilvánosan eltávolodott Brüsszeltől, az EP-ben pedig felerősödtek a szavazás egyhangúságáról a minősített többségre való áttérésre vonatkozó felhívások.

Mi történt

Szeptember 22-én az EU Tanácsa 36 hónappal, 2029. szeptember 22-ig meghosszabbította az ukrán területi integritást, szuverenitást és függetlenséget aláásó vagy fenyegető személyek elleni korlátozó intézkedéseket – ez az első ilyen többéves megújítás a korábbi hathónapos ciklusok helyett, és mintegy 3000 nevet fed le. Ugyanebben a döntésben a Tanács levette a listáról az orosz oligarchákat, Aliser Usmanovot és Mihail Fridmant.

A Usmanov levételét Franciaország kezdeményezte – Szlovákiával egyetértésben – «nemzetbiztonsági» indoklással; később kiderült, hogy a kérelem hátterében két, azerbajdzsáni fogságban lévő francia állampolgár – köztük Martin Ryan – szabadon bocsátása állt. A levételt követő napon Azerbajdzsán elnöke, Ilham Alijev kegyelemben részesítette és szabadon engedte Ryant, akit korábban a Franciaország javára folytatott kémkedés vádjában 10 év (egy forrás szerint 12 év) börtönre ítéltek. Luxemburg ezt követően Fridman levételét kérte «Luxemburg magasabb érdekében» és az országnak okozott kár megelőzésére hivatkozva – Fridman a befagyasztott vagyonával kapcsolatban nemzetközi választottbírósági eljárást folytat az ország ellen. Lettország vétóját csak a kompromisszum elfogadása után, a nemzeti szankciók bevezetéséről szóló döntéssel egyidejűleg oldotta fel; Írország közvetített a megállapodásban. A döntést nem egyeztették Ukrajnával.

Ukrajna Andrij Szibiha külügyminiszter szavai szerint «szégyenletesnek és igazolatlannak» minősítette a lépést. Az elnöki szankciópolitikai biztos, Vladiszlav Vlászijuk azt javasolta, hogy az EU Vlagyimir Liszin (NLMK) és Vlagyimir Potanyin (Nornickel) szankciós listára vételével kompenzálja a döntést; létesítményeik Belgiumban (Wallonia), Franciaországban, Olaszországban és Dániában, illetve az autóipar ellátásában fontosak. Észtország külügyminisztere, Margus Tsahkna szeptember 23-án New Yorkból, a ENSZ-közgyűlésről írta alá a nemzeti szankciós rendeletet; Lettország és Litvánia is bejelentette saját intézkedéseit. Az Egyesült Királyság miniszterelnöke a ENSZ-közgyűlésen Zelenszkijjel találkozva jelezte, hogy London nem ért egyet az EU döntésével, és fenntartja saját szankcióit – brüsszeli diplomaták «a legrosszabb pillanatnak» és «senki sem elégedett» döntésnek nevezték az esetet.

Hogyan számolnak be róla az ukrán források

Az ukrán források egységesen «szégyenletesnek» és «igazolatlannak» mutatják be az EU döntését, Andrij Szibiha külügyminiszter és Vladiszlav Vlászijuk szankciópolitikai biztos hivatalos elítélő nyilatkozatait idézve. A tudósítások középpontjában Ukrajna ellenterv áll: a Liszin és Potanyin szankciós listára vételére tett javaslat, valamint annak hangsúlyozása, hogy a döntést nem egyeztették Kijevvel. Az ukrán médiában kiemelt helyet kap a szövetségesek – az Egyesült Királyság miniszterelnökének megerősítése, valamint a balti államok nemzeti szankcióinak bejelentése – egyfajta ellensúlyként Brüsszel döntésével szemben.

Miben térnek el a beszámolók

A források három ponton térnek el egymástól. Egyrészt Martin Ryan azerbajdzsáni börtönbüntetésének hosszáról: a legtöbb forrás 10 évet ír, míg egyes cikkek 12 évet említenek. Másrészt Fridman Luxemburg elleni követelésének összegéről: a források többsége megközelítőleg 15 milliárd eurót jelöl meg nemzetközi választottbírósági eljárásban, míg egy cikk legalább 16 milliárd dollárról ír bírósági eljárásban. Harmadrészt az Egyesült Királyság miniszterelnökének kiléte a Zelenszkijjel a ENSZ-közgyűlésen folytatott megbeszélésen: egy forrás «Andy Burnham» néven hivatkozik rá, míg több más forrás Keir Starmerként (néha Burnham kíséretében) azonosítja – a források között e tekintetben ellentmondás áll fenn.

Háttér

Az Ukrajna elleni személyekre vonatkozó uniós szankciós rendszert 2014 óta hathavonta újították meg; a szeptember 22-i, 2029-ig szóló 36 hónapos hosszabbítás az első ilyen többéves megújítás. A rendszer mintegy 3000 nevet fed le, októberben pedig a tervek szerint a valaha volt legnagyobb bővítés (több mint 1600 új név) jön. Usmanov a londoni Arsenalba történt korábbi befektetéséről (2018-ban kiszállt), Fridman a Londonba 2013-ban költözéséről ismert, ahonnan a szankciók bevezetése után távozott. A luxemburgi befagyasztott vagyonnal kapcsolatos választottbírósági ügye mellett a NLMK Belgiumban (Wallonia), Franciaországban, Olaszországban és Dániában működtet létesítményeket; az orosz nikkel- és palládiumfüggőség – különösen az autóiparban – mindeddig megvédte Potanyint és a Nornickelt a szankcióktól.