Az EU 36 hónapra meghosszabbította az ukrán területi épséggel kapcsolatos szankciókat, de kivette Usanovot és Fridmant a listáról

Miért fontos

A döntés megakadályozta, hogy a mintegy 3000 személyre és szervezetre vonatkozó uniós szankciós rendszer – amelyet 2014 óta hathavonta kellett egyhangúlag megújítani – automatikusan lejárjon 2026. szeptember 22-én éjfélkor. Ez volt az első alkalom, hogy a rendszert 36 hónapra hosszabbították meg, ami magasabbra helyezi a jövőbeli kihívások küszöbét. Ugyanakkor két magas profilú orosz oligarcha – Usanov és Fridman – kivétele politikailag érzékeny precedenst teremt: a jövőben egyes tagállamok saját belpolitikai vagy gazdasági érdekeik alapján kérhetik egyének törlését.

Mi történt

Az EU nagykövetei 2026. szeptember 22-én megállapodtak az Ukrajna területi épsége elleni uniós egyéni szankciók 36 hónapra, 2029. szeptember 22-ig történő meghosszabbításáról. A kompromisszum részeként az orosz Aliser Usanov és Mihail Fridman oligarchákat levették a szankciós listáról. A megállapodás a szokásos hathavonta megújítás helyett hároméves ciklust vezetett be.

A tárgyalások több napig elhúzódtak. Szeptember 14-én az EU hétnapos rövid hosszabbítást fogadott el, mert Szlovákia és Franciaország továbbra is ragaszkodott a két oligarcha törléséhez. Szeptember 21-én az ír EU-elnökség kompromisszumos javaslatot terjesztett elő: 36 hónapos meghosszabbítás Usanov és Fridman kivételéért cserébe. Lettország – amely a tárgyalások végéig egyedüli EU-tagállamként nyilvánosan ellenezte a kivételt – szeptember 22-én reggel a Coreper-ülésen még blokkolta a döntést, majd később tartózkodott a szavazásnál, ami lehetővé tette a kompromisszum elfogadását.

A szankciók levételét Szlovákia mindkét oligarcha esetében szorgalmazta; Franciaország csak Usanov, Luxemburg pedig kizárólag Fridman törlését követelte. A francia nyomás hátterében – értesülések szerint – az azerbajdzsáni börtönökben fogva tartott francia állampolgárok szabadon bocsátása, a luxemburgi nyomás hátterében pedig Fridman mintegy 16 milliárd dolláros nemzetközi választottbírósági követelése állt.

Lettország bejelentette, hogy saját nemzeti szankciókat vezet be Usanov és Fridman ellen, és utasította a Külügyminisztériumot a szükséges javaslatok, jogi indokolás és jogszabálytervezetek elkészítésére. A lett miniszterelnök, Andris Kulbergs a döntést „egy rossz és egy sokkal rosszabb” lehetőség közti választásként írta le.

Litvánia szintén ellenezte a kivételeket; Sigitas Mitkus litván külügyminiszter-helyettes szeptember 22-én Brüsszelben „rossz ötletnek” nevezte egyes személyek levételét a listáról.

Az ukrán kormány élesen bírálta a döntést. Volodimir Zelenszkij elnök – miután New Yorkban találkozott az Európai Bizottság elnökével, Ursula von der Leyennel – „önpusztítónak és kontraproduktívnak” nevezte a szankciók feloldásáról szóló jeleket. Andrij Szibiha külügyminiszter a döntést „szégyenteljesnek és indokolatlannak” minősítette, és felszólította az összes EU-tagállamot, hogy haladéktalanul vezessenek be saját nemzeti szankciókat Usanov és Fridman ellen.

Hogyan számolnak be róla az ukrán források

Az ukrán források a politikai következményekre helyezik a hangsúlyt. Zelenszkij elnök idézett köszönetet mondott Lettországnak, „önpusztítónak” vagy „öngyilkosnak” nevezte a törlést, és figyelmeztetett, hogy az eset megmutatja, milyen nehéz fenntartani az EU egységét Oroszországgal szemben. Andrij Szibiha külügyminiszter „szégyenteljesnek és indokolatlannak” nevezte az uniós döntést, kijelentette, hogy Moszkva ünnepel, és felszólította az összes EU-tagállamot, hogy vezessenek be saját nemzeti szankciókat Usanov és Fridman ellen. A tudósítások kiemelik Lettország és Litvánia nyilvános ellenzését, valamint a balti és skandináv államok szerepét a kivételekkel szembeni ellenállásban, elveken alapuló szövetségesekként bemutatva őket. A címek a tágabb szankciós rendszerre gyakorolt hatást és a kompromisszum által teremtett precedenst hangsúlyozzák, a törlést Moszkva politikai győzelmeként beállítva.

Miben térnek el a beszámolók

A források között két fő eltérés mutatkozik. Először is, a szankciós rendszer által lefedett személyek és szervezetek számát a legtöbb forrás „mintegy 3000”-ként jelöli, míg a lett kormány közleménye „több mint 2600”-ról ír. Másodszor, a kivételeket szorgalmazó EU-tagállamok köre nem teljesen egyértelmű: Szlovákia következetesen mindkét oligarcha esetében szerepel, de a források eltérnek abban, hogy Franciaország tekinthető-e Usanov egyedüli fő lobbistájának, illetve hogy Luxemburg is csatlakozott-e Fridman eltávolításának követeléséhez. Egyes beszámolók szerint Párizs kizárólag Usanovot támogatta, míg más ukrán nyelvű tudósítások Franciaországot egy szlovák–francia–luxemburgi közös lobbitevékenység részeként írják le, amely Fridmant is érintette.

Háttér

Az EU Ukrajna területi épségére vonatkozó szankciós rendszere 2014 óta létezik, és 2022 után kiterjesztették Vlagyimir Putyinra, az orosz vezetésre, a vezető oligarchákra és a volt ukrán elnök Viktor Janukovicsra. Az uniós személyi szankciók – vagyoni befagyasztás és beutazási tilalom – megújítása az EU 27 tagállamának egyhangú döntéséhez kötött; megállapodás hiányában a szankciók automatikusan megszűnnek. Szeptember 14-én az EU hétnapos rövid hosszabbítást fogadott el, mert Szlovákia és Franciaország továbbra is ragaszkodott a két oligarcha törléséhez. Az idézett források szerint Franciaország Usanov törlésére irányuló nyomása az azerbajdzsáni börtönökben fogva tartott francia állampolgárok szabadon bocsátásának biztosításához kötődött; Luxemburg Fridman törlésére irányuló nyomása pedig ahhoz a mintegy 16 milliárd dolláros választottbírósági keresethez kapcsolódott, amelyet Fridman a befagyasztott vagyona miatt Luxembourg ellen indított.