Trump és Putyin telefonon döntött az orosz dízelexportról; Trump Zelenszkij leváltását szorgalmazza
Október 9-én Donald Trump amerikai elnök és Vlagyimir Putyin orosz vezető telefonon megállapodtak 300 ezer és 3 millió tonna közötti mennyiségű orosz dízelüzemanyag amerikai és világpiaci szállításáról. Trump a hívást követően Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt támadva közölte, hogy „Itt az ideje, hogy Ukrajna új elnököt válasszon." Az ukrán és amerikai, valamint európai tárgyalók Miami-i egyeztetése a bejelentés után előrehozottan véget ért. Az amerikai Kongresszusban kétpárti törvényjavaslatot jelentettek be az orosz olajvásárlások blokkolására.
Legfontosabb tudnivalók
- Október 9-i Trump–Putyin hívás: 300 ezer–3 millió tonna orosz dízel szállítása az amerikai és világpiacra
- Trump: „Itt az ideje, hogy Ukrajna új elnököt válasszon"; Zelenszkijt azzal vádolta, hogy nem akarja befejezni a háborút
- Zelenszkij a megállapodást „nyilvánvaló gyengeségnek" és Putyin „születésnapi ajándékának" nevezte
- A Miami-i ukrán–amerikai–európai–NATO-tárgyalások a bejelentés után előrehozottan véget értek
- Brian Fitzpatrick republikánus képviselő október 10-én bejelentette a „Ronald Reagan Peace Through Strength Act" című törvényjavaslatot
- Putyin a hívásban Ukrajnát hibáztatta a tárgyalások elakadásáért; az ISW elemzése szerint ezek az állítások megalapozatlanok
- Kaja Kallas, Kristen Michal és a finn kormányfő a megállapodást hibásnak nevezte; Boris Johnson és Keith Kellogg a Putyinnak való megadásnak minősítette
Miért fontos
A Trump és Putyin közötti dízelüzlet enyhíti az Egyesült Államok korlátozásait az orosz energiatermeléssel szemben, és a bírálók szerint finanszírozza Oroszország háborús erőfeszítéseit, miközben aláássa Ukrajna alkupozícióját a tárgyalóasztalnál. Trump felszólítása Ukrajna elnökének leváltására közvetlenül megkérdőjelezi Zelenszkij legitimitását és az ukrán választók döntését. Putyin ugyanebben a hívásban Ukrajnát hibáztatta a tárgyalások előrehaladásának hiányáért, és megerősítette Oroszország maximalista háborús céljait, ami ellentmond Trump azon állításának, hogy Putyin megállapodást szeretne. A Miamiban zajló amerikai–ukrán–európai–NATO-tárgyalások a bejelentés után előrehozottan véget értek, ami kérdéseket vet fel a tárgyalási folyamat jövőjével kapcsolatban. Válaszként kétpárti amerikai kongresszusi törvényjavaslatot jelentettek be, amely az orosz olajvásárlásokat hivatott blokkolni, jelezve a belpolitikai ellenállást a megállapodással szemben.
Mi történt
Október 9-én Donald Trump amerikai elnök és Vlagyimir Putyin orosz vezető telefonbeszélgetést folytattak, amelynek keretében megállapodtak 300 ezer és 3 millió tonna közötti orosz dízelüzemanyag amerikai és világpiaci szállításáról. Az amerikai Pénzügyminisztérium Trump utasítására általános engedélyt adott ki, amely 2027. április 7-ig lehetővé teszi az orosz eredetű dízel adásvételével, szállításával, kirakodásával és importjával kapcsolatos tranzakciókat. A Kreml előrehozottan feloldotta a dízelexport-tilalmat, amelyet 2026 júliusában vezetett be az ukrán csapások miatt az orosz olajfinomítók ellen. Trump a hívást követően támadta Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, és kijelentette: „Itt az ideje, hogy Ukrajna új elnököt válasszon." Azt állította, hogy Zelenszkij többször is befejezhette volna a háborút, de nem tette, és dicsérte Putyint, amiért „nagy mennyiségű olajat biztosít a világnak nagyon alacsony áron". Ilon Muszk a Trump-szal szimpatizáló bejegyzésben az X-en azt írta: „Zelenszkij túl messzire ment", majd egy másikban: „Egyetértek, itt az ideje, hogy Ukrajna új vezetőt kapjon." Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a megállapodást „nyilvánvaló gyengeségnek", „Putyin születésnapi ajándékának" és „abszolút szörnyű lépésnek" nevezte, amely további milliárdokkal látja el az agresszort a háború folytatásához. Azt is állította, hogy az ukrán tárgyalócsapatot Miamiban „fedezékként" használják, miközben Trump Putyinnal a dízelüzletről tárgyal. A Miamiban zajló amerikai–ukrán–európai–NATO-tárgyalások a bejelentés után előrehozottan véget értek; október 10-én Dmytro Litvin elnöki tanácsadó közölte, hogy az ukrán delegáció már hazafelé tart. Putyin a hívásban a Jurij Usakov tanácsadója által tolmácsolt üzenetben azt állította, hogy az ukrán csapások az orosz választási infrastruktúra ellen meghiúsították a béketárgyalások azonnali újraindítását. Az Institute for the Study of War (ISW) október 10-i elemzésében megállapította, hogy ezek az állítások megalapozatlanok, mivel nincs bizonyíték az ukrán csapásokra, és hogy Moszkva maximalista háborús céljainak megerősítése jelzi, a Kreml nem hajlandó kompromisszumos békére, amely nem Ukrajna teljes kapitulációját jelentené. Október 10-én Brian Fitzpatrick republikánus képviselő (Pennsylvania), a Ukraine Caucus társelnöke bejelentette a „Ronald Reagan Peace Through Strength Act" című törvényjavaslatot, amely az orosz olajvásárlásokat blokkolná; Don Bacon (Nebraska) republikánus képviselő a társ szerzője, demokrata társ szerzőt egyelőre nem neveztek meg. A javaslatot discharge-eljárással terjesztenék elő, amely 218 aláírással kikényszerítheti a szavazást a bizottsági vagy vezetői jóváhagyás nélkül; a Kongresszus azonban többhetes szünet után tér vissza a szavazásokhoz, és a jelenlegi ciklus januárban zárul.
Hogyan számolnak be róla az ukrán források
Az ukrán források hangsúlyozzák, hogy Putyin a hívás során hamisan Ukrajnát hibáztatta a béketárgyalások elakadásáért, és az ISW elemzésére hivatkoznak, amely szerint az orosz választási infrastruktúra elleni ukrán csapásokról szóló állítások alaptalanok. A tudósítások középpontjában a Zelenszkij éles bírálata áll, aki a dízelüzletet „Putyin ajándékának" és „nyilvánvaló gyengeségnek" nevezte, amely finanszírozni fogja az ukrán városok elleni további terrort. Az ukrán keretezés előtérbe helyezi a Miami-tárgyalások korai befejezését és azt a nézetet, hogy az ukrán tárgyalócsapatot „fedezékként" vagy „pajzsként" használták az Egyesült Államok és Oroszország közötti megállapodáshoz. Az ukrán külügyminiszter, Andrij Szibiha válasza – miszerint Ukrajna vezetőjének megválasztása az ukrán nép joga – Trump felszólítását az ukrán szuverenitásba való beavatkozásként mutatja be. A tudósítások kiemelik Keith Kellogg és Boris Johnson bírálatát, akiket Ukrajna támogatóiként mutatnak be, és akik a megállapodást Putyinnak való megadásnak tekintik.
Hogyan számolnak be róla a nemzetközi források
A nemzetközi források – köztük Keith Kellogg, Boris Johnson, Kristen Michal észt kormányfő, a finn miniszterelnök, Kaja Kallas európai külpolitikai vezető, valamint a The Telegraph szerkesztőségi véleménye – a dízelüzletet hibás lépésként vagy Putyin háborús erőfeszítéseit finanszírozó engedményként írják le, nem pedig a háború befejezéseként. Számos forrás kiemeli a Zaporizzsját ért orosz csapást, amely a megállapodás bejelentése után néhány órával történt, és növekvő áldozatszámról számol be, annak alátámasztására, hogy az orosz engedmények további támadásokat, nem pedig békét vonnak maguk után. A tudósítások Ilon Muszk közösségi médiai támogatását Trump új ukrán vezetőt követelő felhívásához figyelemre méltó beavatkozásként jelenítik meg, Laura Loomernek azon megjegyzésével együtt, miszerint az ukrán választások csak a háború után válnak lehetővé. A tudósítások megjegyzik a kétpárti amerikai kongresszusi ellenállást, beleértve az orosz olajvásárlásokat blokkoló törvényjavaslat bejelentését, és a meglévő, a Kongresszus által elfogadott szankciós jogszabályokkal való ellentmondásra hivatkoznak. Trump azon keretezése, miszerint Putyin megállapodást akar, Zelenszkij pedig nem, a Kreml azon saját nyilatkozatával együtt jelenik meg, amely szerint Putyin elutasította a béketárgyalásokat – ez dokumentált feszültséget teremt.
Miben térnek el a beszámolók
Két fő vitapont azonosítható a források között. Először: Trump nyilvánosan azt állította, hogy Putyin „nagyon" akarja a megállapodást a háború befejezésére, és dicsérte Oroszország olcsó olajszállításait, míg Putyin tanácsadója, Jurij Usakov azt közölte, hogy Putyin elutasította a béketárgyalásokat, és hangsúlyozta, hogy Oroszország addig folytatja a harcot, amíg el nem éri minden háborús célját. Másodszor: a források eltérően keretezik a dízelüzlet eredetét – egyesek Trump Oroszországnak tett engedményeként mutatják be, amely az ukrán csapásokhoz kötődik az orosz finomítók ellen, mások a globális üzemanyaghiányt és a kínai exportkorlátozásokat jelölik meg fő mozgatórugóként, amelyek Washingtont a Kreml felé terelték.