A Trump-kormány gazdasági megállapodásokat fontolgat Oroszországgal a háború vége előtt

Miért fontos

A lehetséges irányváltás jelzi, hogy Washington a háború befejezése előtt hajlandó lenne gazdaságilag ösztönözni Moszkvát – ez eltér Trump tavalyi ígéretétől, miszerint nem köt üzletet Oroszországgal, amíg a háború nem rendeződik. Egyes amerikai tisztviselők szerint ez csökkentheti a nyomásgyakorlás lehetőségeit, míg a Kongresszusban párhuzamosan kemény szankciók haladnak előre. A megközelítés ukrán aggodalmakat kelt, hogy Kijevet területi engedményekre kényszeríthetik, miközben a területi kérdés továbbra is megoldatlan.

Mi történt

A The New York Times forrásai szerint a Trump-adminisztráció különálló gazdasági és üzleti megállapodásokat fontolgat Oroszországgal még a háború befejezése előtt, függetlenül attól, hogy születik-e átfogó tűzszüneti megállapodás. A lehetséges együttműködési területek között az energia, a beruházások, a ritkaföldfémek, az alumínium, az északi-sarkvidéki projektek és az orosz földgáz európai értékesítésében való amerikai részvétel szerepel; a konkrét projekteket nem hozták nyilvánosságra. Az adminisztráción belül nincs egységes álláspont: egyes tisztviselők attól tartanak, hogy a gazdasági ösztönzők gyengíthetik a Kremlre nehezedő nyomást.

Az amerikai megbízottak, Steve Witkoff és Jared Kushner szeptember 5-én Moszkvában találkoztak Putyinnal. Putyin kijelentette, hogy az orosz erők néhány hónapon belül elfoglalják a teljes Donbaszt, és csapásokat készítenek elő az ukrán energia-infrastruktúra ellen egy kemény tél feltételeinek megteremtése érdekében. Kushner visszakérdezett, rámutatva, hogy Putyin egy évvel korábban ugyanezt mondta. Szeptember 6-án a megbízottak Kijevben tárgyaltak Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel. Trump szeptember 8-án beszélt Putyinnal, de nem hívta Zelenszkijt; szeptember 9-én a „csodálatos beszélgetést" követően azt mondta, Putyin kész a békére.

Párhuzamosan az amerikai Kongresszus Képviselőháza elfogadta a Lindsey Graham néhai szenátorról elnevezett szankciós törvényjavaslatot, amely lehetővé tenné az orosz olajat vagy gázt vásárló országokkal szembeni 100%-os vámok, valamint orosz tisztségviselők, üzletemberek és pénzintézetek elleni szankciók bevezetését. Trump jelezte, hogy aláírja a javaslatot. Külön fejleményként az amerikai Nemzetközi Fejlesztési Pénzügyi Társaság (DFC) finanszírozza a Vodafone Ukraine távközlési infrastruktúrájának korszerűsítését és egy 200 MW / 400 MWh összkapacitású, hat telephelyből álló energiatároló portfóliót Ukrajnában, ami az ukrán Gazdasági Minisztérium becslése szerint 600 000 háztartást láthatna el két órán át.

Hogyan számolnak be róla az ukrán források

Az ukrán médiában a lehetséges amerikai-orosz előrablak megállapodásokat egyes kiadványok a Trump tavalyi ígéretétől való eltérésként, sőt a Moszkva felé történő „engesztelésként" keretezik. Az ukrán hangok – Zelenszkij, Szibiha külügyminiszter és Valerij Csalij volt washingtoni nagykövet – kiemelik a területi kérdést: Putyin az általa magáénak tekintett ukrán területek feletti ellenőrzést követeli, amit Kijev elutasít. Csalij a háromoldalú csúcstalálkozót irreálisnak nevezte, mert szerinte Oroszország csak az ukrán kapituláció elfogadására hajlandó találkozni Zelenszkijjel. Szibiha lehetséges eredményként az energia-infrastruktúra és a tengeri csapások leállítását jelölte meg egy esetleges Zelenszkij–Trump találkozóhoz a New York-i ENSZ-közgyűlésen. A DFC ukrajnai beruházásait (Vodafone Ukraine, energiatárolók) az ukrán tudósítás a vitatott orosz ügyletektől független, támogató amerikai intézkedésként mutatja be.

Hogyan számolnak be róla a nemzetközi források

A nemzetközi – ukrán forrásokon keresztül idézett – tudósítás középpontjában a Trump-kormányon belüli amerikai politikai viták állnak: a „répa és bot" megközelítés, ahol egyes tisztviselők attól tartanak, hogy a gazdasági ösztönzők aláássák Washington nyomásgyakorlási képességét. A nemzetközi anyagok kiemelik a Witkoff–Kushner diplomáciai vonalat (moszkvai és kijevi találkozók), és a javasolt megállapodásokat a kétoldalú kapcsolatok lehetséges újraindításának jeleként, nem pedig az orosz engesztelésként mutatják be. A Képviselőház által elfogadott „pokoli szankciók" törvényjavaslata és Trump aláírási szándéka párhuzamos nyomásgyakorlási eszközként jelenik meg.

Miben térnek el a beszámolók

A források eltérően értelmezik a lehetséges előzetes amerikai-orosz üzleti megállapodások hátterét: egyesek az amerikai-orosz kapcsolatok komolyságának demonstrálását és az orosz elít ösztönzését hangsúlyozzák, míg mások ezt Trump korábbi ígéretétől való eltérésként, illetve Oroszországnak tett engedményként jelenítik meg.

A vezetői találkozó megítélésében is megoszlanak a hangok: Szibiha ukrán külügyminiszter szerint egy Zelenszkij–Trump találkozó konkrét lépéseket hozhat az energia-infrastruktúra és a tengeri csapások leállításában, míg Csalij volt ukrán nagykövet a háromoldalú csúcstalálkozót irreálisnak tartja, mert álláspontja szerint Moszkva csak az ukrán kapituláció elfogadására hajlandó tárgyalni Zelenszkijjel.

Háttér

A Trump-kormány a háború befejezése előtti oroszországi üzleti megállapodások mérlegelésével eltérne Trump tavalyi, az alaszkai csúcstalálkozó előtt tett nyilatkozatától, amely szerint az USA nem köt üzletet Oroszországgal, amíg a háború nem rendeződik. Az amerikai megbízottak, Steve Witkoff és Jared Kushner szeptember 5-én Moszkvában Putyinnal, Szeptember 6-án Kijevben Zelenszkijjel tárgyaltak. Az áprilisi ukrán katonai hírszerzés (HUR) szerint Oroszország szeptemberig tervezte a teljes Donbasz elfoglalását; júniusban az ukrán elnök arról számolt be, hogy a határidőt december 31-re halasztották. Az ukrán hatóságok nem zárják ki, hogy a háromoldalú tárgyalások októberben folytatódhatnak, beleértve az energia-infrastruktúra és a fekete-tengeri hajózás elleni csapások korlátozott felfüggesztését.